Áprily Lajosra emlékeztek a SIOK idei első rendezvényén

A Sárospataki Irodalmi Olvasókör  idei első összejövetelén Áprily Lajos erdélyi költő,műfordító emlékét idéztük. Bevezetésként Czabányi Attila, színvonalas közreműködésében: Imádkozom,legyek vidám, A torna végén  és a Pataki bor c. különlegesen  szép verseit hallgattuk meg. Ezután a Körünkben is nagy  népszerűségnek örvendő Veres Miklós,kisvárdai irodalomtörténész,tanár: „Tematikai sokszínűség Áprily Lajos  munkásságában” címmel mutatta be a 130 éve született Áprily Lajos mozgalmas életútját,páratlanul értékes irodalmi munkásságát.

Megtudhattuk,hogy1887.november 14-én,Brassóban született a parajdi,protestáns vallású  Jékely-család egyetlen gyermekeként. Az édesapja ekkor már 55  éves volt. A lakásuk a falu végén,Rapsonné rétjén állt. A kistelepülés felett magasodó várrom legendája szerint minden évben egyszer  a földből  lángok csapnak fel,és  az ördög által kiépített kocsiúton megjelenik Rapsonné. A gyermek Jékely Lajos, az általános iskolai tanulmányait Parajdon végezte,és a középiskolát a székelyudvarhelyi gimnáziumban kezdte el. Tizenkét éves volt,amikor az édesapja gyufagyári munkahelyét Kolozsvárra áttelepítették, oda költöztek,hogy a család- fenntartó továbbra is dolgozhasson. A gyermekük a református gimnáziumban folytatta a tanulmányait, és számos diákcsíny aktív részese volt. A természetrajz órán történt fergeteges kalandja miatt majdnem kicsapták a gimnáziumból. Később az édesapja munkanélküliségével megváltozott az anyagi helyzetük. Tanítványokat vállalt, hogy segíthessen, és befejezhesse a középiskolai tanulmányait.1905-ben a kolozsvári egyetem bölcsészkar hallgatója, barátokat nem szerzett és az előadásokkal sem volt elégedett. Nagyon érdekelte Reviczky Gyula, Vajda János munkássága és az orosz irodalom. A magyar-német szakos egyetemi diploma megszerzése után nagy tervekkel utazott Párizsba, de a Szajna-parti, híres városban nem  érezte jól magát, Ady Endrével tervezett találkozása a bátortalansága miatt  nem valósult meg,  majdnem egy hónap elteltével hazautazott.1909-ben, az első munkahelye a nagyenyedi Bethlen Kollégium Tanítóképző, majd a gimnázium,ahol magyar-német szakos tanárként tevékenykedett. Később Dijonban a francia nyelv tanításához is megszerezte a diplomát. 1909-ben Jékely Lajos néven az Erdélyi Lapok  közreadta néhány versét, de a „ modern” hangja miatt a főszerkesztő megrótta,emiatt hosszú ideig nem írt újabb  költeményeket. Nagyenyeden tanári  lakást is kapott,  a szülei  hozzá költözhettek. 1910-ben feleségül vette Schäfer Idát,két fiú és egy lánygyermekük született. Nagyenyeden tizenhét évig tanított, Ady Endrével is megismerkedett, és síkraszállt a  költészete mellett.  Nagyon szerette a természetet, a  diákjaival sokszor barangoltak az erdőkben. 1918 tavaszán az Új Erdély újságban „Áprily Zoltán” álnéven jelent meg néhány verse. Jékely Lajos az „Áprily” vezetéknevet az esztergomi érsek hazánkban letelepedett olasz építőmester leszármazottjától,az országosan elismert atléta osztálytársától, barátjától, a „Zoltán” keresztnevet pedig a fiától vette kölcsön.

Az irodalmi életben hosszas nyomozás után ismerték  fel „a titokzatos idegent”, aki nem politizált,  nem voltak forradalmi és bántó alkotásai, számos folyóiratban jelentek meg az írásai,és az erdélyi irodalom élvonalába került,akit Reményik Sándor „ leeresztett sisakrostéllyal győző lovagot” üdvözölt.1921-ben jelent meg az első verseskötete,a Falusi elégia.1926-ban a  családjával Kolozsvárra költözött,és a református kollégium magyar és német szakos  tanáraként alkalmazták. Három alkalommal vett részt az erdélyi magyar írók  híres marosvécsi találkozóján.1929-ben Budapestre költözött, és egy évtizeden át a Baár-Madas Leánynevelő Intézet igazgatójaként tevékenykedett. Elvállalta a Protestáns Szemle szerkesztését is.1935-ben Észak-és Nyugat- Európa országait kereste fel.1941-től a nyári vakációt mindig Parajdon, egy erdei boronaházban  töltötte . A zsidótörvényekkel nem értett egyet, kérte a felmentését,majd nyugdíjasként Szentgyörgypusztára költözött,és a világirodalom remekei fordításával  foglalkozott. Különösen értékesek a német, orosz és román fordításai, de   angol, francia, latin és kínai költőktől is. A Dante: Isteni Színjáték fordítása nem  aratott sikert. Az  Ó-Magyar   Mária siralom modern átírása mesteri munka. Az 1956-ban írt verseiben halkan, visszafogottan  mondta ki egy nemzet fájdalmát. Különlegesek az un. tömörített versei: Híradás, Miatyánk, Akarsz-e fényt? Termékeny költő volt.1921-1973 között több mint húsz verseskötete jelent meg, amelyek az új és  a válogatott verseit, az 1929-ig írott művei gyűjteményét, a műfordításaiból ad válogatást, a Posztumusz verseskötetét, a Legszebb versei romániai kiadását, és a költeményei új válogatását, valamint az Ida-hegyi pásztorok egyfelvonásos színdarabját, két kötetben történeteket a gyermekek számára, A bíboros c. sorstragédiát, és az Idahegyi pásztorok egyfelvonásos darabját. A verseit és a szövegkönyveit Halmos László,Jodal Gábor és sokan mások megzenésítették. A költeményei német, angol, francia, szlovák, román és lengyel nyelven is   megjelentek. 1965-től   sok probléma volt a szívével, és a legnagyobb erdélyi magyar költő,a kiváló műfordító 1967.augusztus 6-án, a 80.születésnapja előtt a hárshegyi szanatóriumban távozott az élők sorából.Fia,Jékely Zoltán,író,költő, könyvtáros volt,lánya,Márta tanár,néprajzkutató. Dédunokái: Péterfy Gergely író, és Péterfy Bori énekesnő.

Nagy tisztelettel és hálásan köszönjük Veres Miklós tanár úr lebilincselő, különleges    előadását. Páratlan,értékes, pedagógiai és tudományos kutatómunkájához további sok sikert,elismerést, jó egészséget kívánunk!

„Szállj, Ábel füstje, terjedezve szállj,

mindenfelé, ahol szívet találsz.

Szűnjék harag, gyűlölség és viszály,

a béke lelkét vidd, amerre szállsz.”

(Szállj, Ábel füstje)

Halász Magdolna,Köri elnök

Feltöltő

Fel
Tovább az eszköztárra