Megnyílt Kass János kiállítása a Szent Erzsébet Házban

Az Ars Sacra Fesztiválhoz kapcsolódva megnyitottuk Kass János Ószövetségi képek grafikai sorozatának kiállítását. Bánki Vera – a művész özvegye – rövid köszöntőjében mesélt Kass Jánosról a művészről, s arról a korról, melyben alkotott. A megnyitóbeszédet az özveggyel folytatott bensőséges kérdez-felelek beszélgetés követett, Dr. Szabó Irén, a Római Katolikus Egyházi Gyűjtemény igazgatójának vezetésével.

Bánki Vera megnyitóbeszédét az alábbiakban olvashatják:

Kedves Barátaim,

nem szoktam kiállításokat megnyitni, de nem tudtam ellenállni ennek a kedves felkérésnek.

Azzal kezdeném, hogy Kass János számos kiállítást nyitott meg, de ő sem volt nagy szónok, a hangosítás sem volt gyakran tökéletes… Egyszer Szegeden valaki megszólalt a közönség soraiból: kár, hogy a művész úr nem adta oda az érdekes szövegét az ott jelenlevő Kulka Jánosnak, aki szépen felolvasta volna…

Én nem készültem valami nagy szöveggel, amit érces hangon érdemes volna felolvasni, de szívesen válaszolok majd a kérdéseikre.

Jósvainé Dankó Katalin csábította le először Patakra Kass Jánost, kitartó csendes szeretettel, biztatással. A művész már nem volt tökéletes egészségben, de itt minden kényelmet és szerető gondoskodást megkapott. 2003-ban hónapokig fennálló, gyönyörű kiállítása volt a Múzsák templomában.

Kass János olyan korban élt és alkotott, amikor az illusztrálás bizonyos értelemben menedéket kínált a művészeknek, és olyan témákhoz is nyúlhattak, amelyek más megközelítésben tiltottak lettek volna. Ilyen téma volt a Biblia, de akár a Bartók művekhez készített illusztrációk, a Kékszakállú, a Cantata profana.

Elméletileg is sokat foglalkozott az illusztrációval.

„A szándék megvolt már a lét hajnalán is, mert a vadászó ember szénnel és korommal rögzítette a bölényt, a mamutot. Szüksége volt a leképezett jelekre, melyek magát a létet is jelentették, talán a húst, amit majd meg fog enni, talán a jövőt, amit csak ösztönösen érzett!” – írta egy tanulmányában.

„A gyerek első könyve – írta máshol -, amelyet a kezébe vesz, illusztrálva van, és a Biblia is, amivel temetni mennek. A teoretikusok szerint az illusztráció másodrendű műfaj, de végül is nem szavak, hanem a művek minősége szabja meg a tevékenység rangját és értékét, és ez mindaddig így marad, amíg könyv és könyvtár létezik a földön.”

Kass János gyakran és igen jól írt. Szerintem az ő szavai a leghitelesebbek, ha a műveiről van szó. Itt olvashatjuk, mit gondolt, amikor ezeket a rézkarcokat készítette. „A Biblia minden felelősen gondolkodó embert foglalkoztat, vagy kellene, hogy foglalkoztasson. A Tízparancsolat pedig az emberiség közös történetének tíz, felszólító módban, egyszerűen megfogalmazott, letisztult parancsolata. Ezek nem ismerete, nem ritkán tudatos semmibe vétele idézte és idézi elő ma is az emberiség minden kínját.”

Én ehhez nem tennék hozzá semmit.

Köszönöm, hogy eljöttek!


Fel