A Sárospataki Irodalmi Olvasókör áprilisi összejövetelén Tamási Áron író emlékét ídézték

Bevezetésként Czabányi Attila főiskolai hallgató színvonalas közreműködésében hallgattuk meg “Ábel Amerikában” c. regénye negyedik fejezetéből egy különösen szép részletet.Ezután a Körünkben is nagyon közkedvelt Veres Miklós, kisvárdai irodalomtörténész-tanár:”Az erdélyi és az egyetemes magyar irodalom rangos és népszerű alkotója:Tamási Áron” c. lebilincselő, értékes előadását hallgattuk meg.

Megtudhattuk,hogy, Tamási Áron, 1897.szeptember 20-án, Farkaslakán jött a világra. Édesapja,Tamás Dénes, szegény székely földműves, édesanyja, Fancsali Márta volt. A nyolc gyermekük elhalálozása után Áron volt a kilencedik újszülött. A gyermeküket kilenc évesen komoly baleset érte, a bal hüvelykujja súlyosan megsérült, emiatt nem vehetett részt a család mezőgazdasági munkálataiban. Az elemi iskola befejezése után a szülei döntése szerint a székelyudvarhelyi katolikus főgimnáziumban tanult tovább. Tizenkilenc évesen behívták katonának, a sikeres hadiérettségi vizsga után az olasz frontra került,aztán a kolozsvári egyetemen jogi diplomát szerzett.

A tehetséges ifjú ekkor már publikált, irodalmi pályázatot is nyert. A Kereskedelmi Akadémián újabb diplomát kapott,és banktisztviselőként dolgozott Kolozsváron,majd Brassóban. Ekkor változtatta meg a Tamás János saját nevét a hangzatosabb Tamási Áronra. Az I. világháború befejezése után a Romániához csatolt Erdélyben maradt, majd huszonhat évesen kivándorolt Amerikába,ahol alkalmi munkás, majd banktisztviselő volt.

A írói karrierje huszonnyolc évesen kezdődött,amikor Amerikából hazaküldte a Lélekindulás c. első novellás kötetét,és 1925-ben Kolozsváron adták ki.A kötetnek nagy sikere volt,a csodálatos elbeszéléseket áthatja a székely népballadák, a népi mókák és a népdalok világa. A novellás kötetből Veres Miklós tanár úr a Szegénység szárnyal c. meseszép történetet osztotta meg velünk.
Tamási Áron1923-25 között Amerikában több helyen élt, 1926-ban tért vissza Kolozsvárra és a szülőföldjére. Nagy sikere volt az egymás után megjelent novel- lásköteteinek , a “legerdélyibb” szerzőt ünnepelték,és a” legnagyobb magyar novel- laírónak” ismerték el.

Az elbeszélések mellett a regények sora következett. Az első kötetében: “A szűzmáriás királyfi”-ban, vallásos témát dolgozott fel, és ”érződik a misztikumra hajló világszemlélete”. A könyv írását Amerikában kezdte el, majd a hazaérkezése után fejezte be.Ezt követte a “Czímeresek” c.regény, az Erdélyben zajló feszültségeket igen szemléletesen mutatja be.Főműve, az “egyik legszebb magyar regény”,az önéletrajzi ihletésű, “Ábel a rengetegben”, “Ábel az országban”, és “Ábel Amerikában” c. trilógia. 1926-ban Kolozsvárra költözött, itt házasságot kötött Haliker Erzsébettel,sajnos nem született gyermekük. Az Erdélyi Helikon alapító tagjaként és újságíróként is aktívan tevékenykedett. A tervezett spirituális trilógiából két kötete: a “Jégtörő Mátyás” és a.”Ragyog egy(betlehemi) csillag” c. jelent meg, a harmadik: az “Univerzum csodája”, kéziratban maradt.

Tamási Áron kiváló színdarabok (Énekesmadár, Csalóka szívárvány,stb.) szerzőjeként is jeleskedett.Napjainkban is több magyarországi színházban mutatják be a különlegesen szép munkáit. Sokszínű tevékenységéért (1929,1930,1933, és 1943-ban) Baumgarten–díjat kapott, 1940-ben a Corvin-koszorú kitüntetést vehette át.

1940-ben Erdély visszacsatolásával aktívan bekapcsolódott hazánk irodalmi életébe is.1942-ben résztvett a lillafüredi írótalálkozón,1943-1949 között a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjaként is tevékenykedett.1944-ben feleségével együtt Bajor Gizi budapesti házába költöztek. Az Erdélyi Nemzeti Tanács tagjaként sürgette a háborúból való kilépést. A II. világháború befejezése után Pesten maradt. 1949-1953 között nem vehetett részt az irodalmi életben, az Akadémiai tagságától megfosztották, csak 1954-től jelenhettek meg a munkái. A “Bölcső és bagoly” c. önéletrajzi regényében “a székelység életútját,életkörülményeit mutatja be”. A Hazai tükör” c. művében az 1848-as eseményeket egy fiatal székely legény mozgalmas életén keresztül ismerhetjük meg. A munkásságáért Kossuth- díjat kapott. 1963-tól az Országos Béketanács tagjaként is tevékenykedett.
1966.május 26-án Budapesten távozott az élők sorából. Farkaslakán, a szülőfalujában, a templom kertjében van a végső nyughelye.

Tamási Áron műveit a huszonegyedik században élők közül sokan kézbeveszik, olvassák, és nagyon kedvelik az írói stílusát , nyelvezetét.

„A madárnak (…) szárnya van és szabadsága,
az embernek pedig egyetlen szülőföldje
és sok kötelessége.”
( Tamási Áron)

Halász Magdolna, Olvasóköri elnök beszámolója

Feltöltő

Fel