A piaristák pedagógiája, előadás a Szent Erzsébet Házban

2015-16-os évre meghirdettük a “Megszentelt élet pedagógiája” előadássorozatunkat. 2015. március 9-én délután tartottuk az első találkozást, ahol Szabó László piarista szerzetes mutatta be rendjét és annak pedagógiai módszereit. Szabó László egy igazán provokatív személy, aki nem a rossz értelembe vett feszültségkeltés okán provokál, hanem valójában ez a pedagógiai módszere. Kihívó magatartása segítségével kelti fel a figyelmet, próbál kapcsolatot teremteni másokkal.

Előadását bemutatkozással kezdte. Több mint egy évtizede örökfogadalmas szerzetes. Volt a gödi, majd a szegedi piaristák igazgatója. Olyan terepeken dolgozott, ahol mások nem szeretnek. “A piaristák ízig-vérig pedagógusok” – mondta. Kalazanci Szent József példája nyomán azokkal a gyermekekkel foglalkoznak, akikre senki nem kíváncsi. A szerzetes, a pedagógus szerzetes a határokig merészkedik Jézussal, és megpróbálja felfedezni az életet ott, ahol talán a legnehezebb. A szakmunkásokkal való foglalkozás után felkérték, hogy költözzön Sátoraljaújhelybe – a hajdani rendházba – és foglalkozzon a cigányok pasztorációjával. Jelenleg ezt a munkát igyekszik kiépíteni a városban.

A lecsúszott rétegekből származó gyermekek megtanulják az utca törvényeit, majd sok problémát okoznak az adott társadalomnak. Kalazanci Szent József összegyűjtötte őket, és iskolát hozott létre számukra. “Megtaláltam Krisztus szolgálatának legjobb módját!” ez azt jelenti, hogy számtalan módja van a Krisztus szolgálatának. “Dolgunk van, meg kell találnunk Krisztus szolgálatának a számunkra legmegfelelőbb módját. Komolyan kell vennünk Krisztus szavait az evangéliumból: “Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok. Nem volt ruhám, és felruháztatok. Beteg voltam, és meglátogattatok. Börtönben voltam, és fölkerestetek…” Azt is mondja Kalazanci Szent József: “…és el nem hagynám semmi áron”. Ha keresztény vagyok, akkor olyan pedagógussá kell válnom, aki soha ne bánja meg, hogy ezt a hivatást választotta, és mindig azt tudja mondani a munkájára, hogy: soha el nem hagynám semmi áron. Még ha sok nehézség is van a pályán, ne érezzem azt, hogy megbántam, hiszen ez  ajándék. Ehhez viszont nekünk még egy nagy kincsünk is van, mégpedig, hogy imádkozhatunk egy-egy adott helyzetért, emberért. Azért vagyunk, hogy segítsük a diákok munkáját. Nem helyettük, hanem értük dolgozunk. “

“Meg kell újítanunk a pedagógus szakmát, ahogy meg kell újítanunk egyházunkat is. Nem hierarchiát, hanem közösséget kell építenünk. Felelőssége van a szerzeteseknek, de nem csak nekik, hanem mindenkinek. Közös a meghívásunk. Istentől kaptuk. Már csak az a kérdés, hogy össze fogunk-e vagy csak túlélünk?” Mára elmúlt az az idő, amikor a gyermekek vallásos családokból érkeznek, ma már missziót kell teljesíteni. Az egész embert a maga  – érzelmi, fizikai, szellemi és spirituális – teljes valójában akarjuk megszólítani. “A gyermekeket a családjával együtt kell megszólítanunk, meghívnunk és szeretnünk. A széteső társadalomban, széteső családok gyermekeinek ma már azt is tanulni kell, hogyan kell közösségben élni. Ahol vagyunk, ott kell misszionáriusnak lennünk. Jézus emberei vagyok, Ő is azokkal foglalkozott, akik el senki nem akart. Az iskola az a tér, ahol a találkozhatunk a társadalom sebeivel. Kívánom, hogy mindannyian, mindennap tegyetek reggelente örök fogadalmat hivatásotok mellett.

A következő előadást április 20-án tartjuk, amikor a szalézi rendet és annak pedagógiáját Andrásfalvy János szerzetes mutatja be.

Feltöltő

Fel