Veres Miklós újabb előadása a Sárospataki Irodalmi Olvasókör összejövetelén

A Sárospataki Irodalmi Olvasókör februári összejövetelén a magyar irodalom legnagyobb költője, Vörösmarty Mihály emlékét idéztük. Bevezetésként a Honszeretet c. versét, Czabányi Attila kiváló tolmácsolásában hallgathattuk meg. Ezután a Körünkben is nagy tiszteletnek örvendő Veres Miklós, a kiváló kisvárdai irodalomtörténész: Örökzöld realitások a romantikus Vörösmarty Mihály lírájában c. különleges előadását hallgathattuk meg.

Megtudhattuk, hogy a 215 éve született költő, író, nyelvész, újságíró, színikritikus, a reformkor kiemelkedő közéleti személyisége, 1800.december 1-én Puszta-Nyéken, elszegényedett, katolikus nemesi család gyermekeként jött a világra. Az iskolai tanulmányait Nyéken, Székesfehérvárott, majd Pesten folytatta. Nyolc testvére volt, az édesapja halála után nyolc évig a híres Perczel családnál Miklós, Móric és Béla nevelőjeként tevékenykedett. A család liberális gondolkodása nagy hatással volt a fiatal Vörösmartyra. A tanítványai közül Perczel Mór, az 1848-as szabadságharc hős tábornokaként jeleskedett. A munkája mellett továbbtanult és diplomát szerzett a pesti egyetem filozófia szakán. Ezután az írói pályára készült, 1816 és 1825 között több mint háromszáz szebbnél szebb költeménye látott napvilágot. Perczel Adél (Etelka) iránt érzett (reménytelen szerelmét) több versében is megörökítette. A jogi tanulmányok befejeztével, a görbői joggyakorlat során ismerkedett meg a kora haladó eszméivel és képviselőivel.

1826-ban megszerezte az ügyvédi diplomát, és nagyon aktívan tevékenykedett. Megbízták a Tudományos Gyűjtemény c. folyóirat és melléklete, a Koszorú szerkesztésével, majd az Auróra, a Honderű és a Kritika c. hírlapok főszerkesztőjeként is munkálkodott. Elsők között választották meg a Magyar Tudományos Akadémia tagjának. Részt vett a magyar helyesírás szabályai kidolgozásában, felkérték a magyar értelmező szótár és a magyar nyelvtan könyv összeállításával is. A Kisfaludy Társaság alapítójaként is jeleskedett. A Csiga Kávéházban rendszeresen találkozott Toldy Ferenccel, Bajza Józseffel , itt alakult meg az Auróra Kör,majd a Nemzeti Kör. A triász az Athenaeum és a Figyelmező c. folyóiratok kiadását is felvállalta. 1837-ben a Nemzeti Színházat, az Árpád ébredése c. darabjával nyitották meg. 43 éves volt, amikor feleségül vette Bajza József sógornőjét, a tizenhét éves Csajághy Laurát. Az ifjú feleség nászajándékba kapta A merengőhöz c. különleges versét, amely egy idősebb férfi szerelmi aggódása, mert versenyeznie kell egy fiatal lány vágyaival, egyúttal értékes erkölcsi tanácsok is. A házasságuk boldog volt, öt gyermekük született, Béla, Ilona és Erzsébet maradt életben.

Vörösmarty az 1848-as események cselekvő résztvevőjeként, Széchenyihez állt közel, a Batthyány-kormányban képviselőként is aktívan tevékenykedett. Petőfi Sándorral több alkalommal volt nézeteltérése. Később a kormányt elkísérte Debrecenbe, Aradra és Szegedre. A szabadságharc bukása után bujdosott, majd kegyelmet kapott, és családjával Nyékre költözött. Élete utolsó öt évében sokat szenvedett, lelkileg összetörve a betegsége súlyosbodott, ezért Pestre költöztek, továbbra is munkálkodott. Lefordította Shakespeare: Lear király c. drámáját, 1850-ben megírta az Előszó-t, és 1854-ben A vén cigány c. nagyhatású versét. 1855. november 19-én Deák Ferenc és Kemény Zsigmond barátai látogatták meg a halálosan beteg költőt. Az elköszönés után röviddel távozott az élők sorából. Pesten, a Kerepesi úti temetőben alussza örök álmát. A halála után Deák Ferenc országos gyűjtést szervezett a nehéz helyzetbe került, árván maradt gyermekei megsegítésére.

 Vörösmarty Mihály költészete első szakaszában a „nemzeti öntudat ébresztője”. Rendszeresen ostromolta az illetékeseket,mert tizenhárom éve nem ült össze az országgyűlés, hiányzott a törvénykezés. 1825-ben jelent meg a honfoglalás kori hősi eposza: a Zalán futása, azzal a nemes szándékkal, hogy felrázza a nemességet, mert a dicső,történelmi múlt példát mutathat a jelenkori problémák megoldásában. A sikertelen reformországgyűlés után nagyot csalódott, kiábrándult, csak a szerelmet és a boldogságot tartotta elérhetőnek. Ezért a költészetét a múltból a jelen felé fordította. Ekkor írta a magyar romantikus drámairodalom remekét: a Csongor és Tündét, amely egyben „az élet értelmét kutató nagy filozofikus mű”. A főhős, Csongor a boldogságkereső útról visszatért, és a csodafánál találkozott Tündével (ezt a keresztnevet Vörösmarty alkotta), de az ármánykodások miatt elszakadtak egymástól. Csongor egy nap alatt végigjárta a Földet, hogy megtalálja a boldogságát, az élete értelmét. Útközben sok próbát kellett kiállnia, amíg a szerelmével újból egymásra találtak. A mesés történethez filozofikus gondolatok is kapcsolódnak. „A boldogság nem érhető el, de aki nem keresi, az értéktelen életet él, aki keresi, az csalódott lesz, mivel itt ebben a világban nem található”.

1836-ban megszakadt a kapcsolat Bécs és hazánk között. Ekkor született a Szózat c. nagyhatású alkotása, amelyet Egressy Béni zenésített meg. A második nemzeti himnuszunk központi kérdése: „Kiérdemelte-e a magyarság a jobb sorsot? Ennek érdekében mindenkit hűségre,a haza szeretetére és munkálkodásra szólított fel.” Híres irodalomtörténész kutatta a Szózat eredeti szövegét, a több formában megírt változatát. Kiderült, hogy a szerző a költemény minden sorát áthúzta, módosította, csak két rendkívül szép gondolat maradt meg eredeti formájában, „Nincsen számodra hely”, és „Itt élned, halnod kell.” Erre utalt később Radnóti Miklós: Nem tudhatom c. alkotásában. „Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj, s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály” és József Attila: Íme, megleltem hazámat c. versében. 1841-ben Liszt Ferenc, a kiváló zeneszerző a pesti nagy árvíz károsultjai megsegítésére Bécs után kilenc hangversenyt adott Pesten. Vörösmarty is részt vehetett valamelyik koncertjén, a Liszt Ferenchez c. ódájában is örök érvényű, szép gondolatot adott közre: „Állj közénk és mondjuk, hála égnek! – Még van lelke Árpád nemzetének”. Vörösmarty nagyon szerette a jó borokat, több versében is megénekelte. Az 1840-es évek elején Fáy András fóti présháza volt a reformkori értelmiség találkozóhelye. Itt találta fel Vörösmarty és Jedlik Ányos, a szódával spriccelt bort,a fröccsöt. 1842-ben született a  Fóti dal, ma is aktuális gondolatokat ad közre: „Minden ember legyen ember És magyar, Akit e föld hord s egével Betakar. Egymást értve, boldogítva Ily egy nép Bármi vésszel bizton, bátran Szembe lép.” 1844-ben látogatást tett az Akadémiai Könyvtárban, az ottani élmények hatására írta meg a Gondolatok a könyvtárban c. versét, mely különleges kérdéseket tartalmaz: „Ment-e a könyvek által a világ elébb? Mi dolgunk a világon? Küzdeni, Erőnk szerint a legnemesebbekért.” Vörösmarty Mihály sokszínű munkásságában fellelhető páratlan, örökzöld realitások a huszonegyedik század embere számára is tanulságosak, gondolkodásra késztetők és példaértékűek lehetnek.

Nagy tisztelettel és hálásan köszönjük Veres Miklós tanár úr igen értékes, színvonalas, különleges előadását, a kiemelkedő irodalomtörténészi tevékenységéhez további sok sikert, elismerést kívánunk.

Halász Magdolna
Köri elnök

Feltöltő

Fel