A Sárospataki Irodalmi Olvasókör vendége Veres Miklós volt

A Sárospataki Irodalmi Olvasókör decemberi első összejövetelén a tagság és az érdeklődők a 150 éve elhunyt Madách Imre, költő, író, ügyvéd, politikus, a Kisfaludy Társaság és a Magyar Tudományos Akadémia tagja emlékét idéztük meg.

Bevezetésként Nem féltelek hazám c. verse, Czabányi Attila gitárzenével illusztrált,színvonalas közreműködésében hangzott el, majd a Körünkben is nagy tiszteletnek örvendő, Veres Miklós, kiváló irodalomtörténész, kisvárdai középiskolai tanár: Emberiség léptékű kérdések Madách munkásságában c. lenyűgöző előadását hallgathattuk meg.

Madách Imre 1823. január 20-án született a Nógrád megyei Alsósztregován, vidéki középbirtokos, tekintélyes nemesi családban. Az édesapa id. Madách Imre, császári és királyi kamarásként visszavonultan gazdálkodott a birtokon, az édesanya Majthényi Anna, megcsontosodott, szigorú nagyasszony volt. A családfő halála után a két fiú- és a két lánytestvérét kiváló házitanítók konzervatív szellemben nevelték. 14 éves korában Pestre került a fiútestvérekkel együtt és a  jogi egyetemen folytatta tanulmányait, közben verseket, drámát is írt, elsajátította a latin, német, francia, majd az angol és az ógörög nyelvet is. Három év elteltével a gyenge fizikumú, beteges, de igen tehetséges ifjú hazatért Alsósztregovára, ahol orvosi kezelés mellett készült a jogi vizsgák letételére. 1842-ben megszerezte a diplomát, letette az ügyvédi vizsgát, és Nógrád megye aljegyzőjeként tevékenykedett.

A közéleti teendők mellett folytatta az irodalmi tevékenységét. 1843-ban verseket és hét tragédiát írt. A munkái közül sajnálatos módon életében egyetlen példány sem jelent meg nyomtatott formában. 1845-ben betegsége miatt személyes válságban került, lemondott a közéleti tevékenységéről, a tervezett országgyűlési-képviselői mandátum megszerzéséről. Az édesanyja tiltakozása és a legjobb barátja, Szontágh Pál ellenére vette feleségül Fráter Pál,a megye alispánja unokahúgát a különc, ledér és másvallású Fráter Erzsébetet, és a megnyugvás reményében a csesztvei birtokra költöztek. A házasságuk nem volt harmonikus, nem illettek egymáshoz, de megszületett Aladár, az első gyermekük. 1846-ban Nógrád megye főbiztosaként bekapcsolódott a politikai életbe, a kastélya a szabadelvű ellenzék egyik fontos központja volt .A betegsége miatt aktívan nem vehetett részt az 1848-as eseményekben. Súlyos tragédiaként élte meg, hogy Pál öccsét, Kossuth futáraként váratlan megbetegedés miatt, Mária nővérét és a családját kegyetlen rablótámadás áldozataként veszítette el. A szabadságharc bukása után a birtokán 113 db fegyvert rejtegetett, majd Rákóczy Jánosnak, Kossuth titkárának adott menedéket. Emiatt 1851-ben letartóztatták, és egy évig a pozsonyi és a pesti börtönökben töltötte le a büntetését. Közben megszületett Jolán, majd Anna Borbála gyermekük is. A kiszabadulása után hűtlenség és elhidegülés miatt vált el a feleségétől. Az édesanyához költözött a gyermekeivel együtt és tovább folytatta irodalmi tevékenységét.

1853-54-ben jelent meg a Civilizátor c. szatirikus komédiája, Arisztophanész modorában. István bácsi, a falusi gazda patriarchális viszonyban élt a birtokán dolgozó rác, tót, oláh, olasz, magyar, német származású cselédeivel. Egyik alkalommal megjelent náluk két kutya által vont taligán, roppant halom irományon ülve Stroom, a német civilizátor, aki a korszellemnek megfelelően a jelenlegi barbár keleti világot kívánta műveltté tenni, és az asszimiláció pártolójaként lépett fel. Ez a komédia a Bach-korszak, cukrozott lébe mártott hangulatú kritikája.

Madách sokoldalúan képzett író és gondolkodó volt. Nagy érdeklődést mutatott a filozófia, és a történelemtudományok iránt is. A legnagyobb és rendkívüli alkotását: Az ember tragédiája címmel 1859. február 17-én kezdte el, és 1860. március 26-án fejezte be. A barátai javaslatára vitte el Arany Jánoshoz, aki először „gyenge Faust utánzatnak tartotta”, majd alapos tanulmányozás után páratlan munkának minősítette.

Az ember tragédiája tizenöt részből álló fantasztikus lírai alkotás. A műfaját tekintve misztériumdráma, színpadi mű,lírai dráma, vagy drámaköltemény, amely „a bibliai bűnbeesés, mitikus történet keretében az emberiség sorskérdéseit jelenítik meg: Mi az emberi lét értelme, célja? A történelemben van-e haladás? Boldogabb lett-e az emberiség? A problémák megoldódhatók-e? Van-e szabad akarat? Mi a tömeg és a vezér viszonya, szerepe, beleszólhatnak-e a történelem irányításába? A Férfi és nő kapcsolata. Megismerhető-e a világ?”

A Tragédia szerkezete is különleges .Az első három szín és a tizenötödik un. biblikus színek, keretszínek. A világ teremtése közben az Úr és Lucifer közötti konfliktus miatt Lucifert kiűzi a mennyből, és a Paradicsomban kénytelen átadni neki a tudás és a halhatatlanság megátkozott fáját. Lucifer az Úr világának megdöntése érdekében ráveszi az első emberpárt Ádámot és Évát az „eredeti bűn” elkövetésére, ezért kiűzetnek a Paradicsomból. Ádámra ezután küzdés és szenvedés vár. Lucifer a célja érdekében Ádámot és Évát álmukban vezeti végig az un. történeti színeken, hogy korának uralkodó eszméit megismerhessék, és van-e értelme, célja az emberi létnek?. A történeti színekben Lucifer Ádámnak csak kísérője. Madách a történeti színekben kora uralkodó eszméit kívánta bemutatni a hegeli filozófia triáda(tézis, antitézis, szintézis) formájában, „a történeti színek egyikében egy eszme megjelenik, kibontakozik, de a következő színben a megvalósulása során eltorzul, visszájára fordul, s ebből az ellentétből, az ezt követő színben egy új eszme születik.” A múlt és a jelen bemutatása mellett felrajzolja a jövő képét is. Magyarországi szín nincs a Tragédiában. A drámaköltemény IV. színe az ókori Egyiptom, ahol Ádám fáraó, és a rabszolgaság alól felszabadítja a népét, megszületik a szabadság eszméje. Az V. szín Athén, ahol Ádám Miltiádész, itt már az alattvalók szabadok, de érvényesül a demagóg népakarat, ezért megtagad minden eszmét, és az érzéki örömökbe menekül. A VI .szín Róma. Ádámot csak az élet élvezete érdekli, és eltávolodik a társadalomtól. Megjelenik a kereszténység, mint új eszme. A VII. szín már a középkori Konstantinápoly, Ádám, Tankréd keresztes lovagként érkezik meg, megtapasztalja az egyház demagóg eszméit, ezért elpártol mindentől és a tudományok világába menekül. A VIII. szín, Prága. Ádám Keplerként áltudományok kutatásával (alkímia) foglalkozik, felesége Éva megcsalja. Madách itt a férfi és a nő viszonyát, a saját életéből mintázta. A IX. szín, Párizs, Álom az álomban. Ádám,a francia forradalom egyik jeles képviselője Danton. Az előző színekben megszületett szabadság, egyenlőség, testvériség eszmék együttesen jelen vannak. Ebben a színben a bizakodás pozitív érzelme sugárzik. A X. szín, újra Prága. Ádámra, mint Keplerre nagy hatással van a forradalom eszmeisége, és a fejlődés gondolatához vezetik. A XI. színben a kapitalista London, Madách társadalmi kora. Ádám a Towerből szemléli: „Hogyan silányul állattá az ember.”

Eltűnnek a pozitív eszmék, helyébe az értéktelenség,a haszonlesés lépett. Ebben világában elvész az egyéniség, hamissá válik a tudomány, minden áru, s mindennek egyetlen értékmérője a pénz. London egyben a párizsi szín eszméinek bukása. A XII. szín, a Falanszter,amelyben Madách az emberiség jövőképét vázolja fel. „Négyezer év múlva a földi lét megszűnik, a tudomány célszerűsége uralkodik. Rideg, embertelen világ, amely elpusztítja a családot, az érzelmeket.” A XIII. szín eseményeit Madách az Űrben jelenítette meg. Ádám a sok csalódás miatt elvágyódik a Földről,de képtelen elszakadni, és a Föld szelleme hívó szavára visszatér, de a hite változatlan. A XIV. szín. Az eszkimó világ, a szomorú vég, az Egyenlítő környéki jégmezőben élő emberek a létfenntartásáért küzdenek, itt már nincsenek eszmék. Ádám az álomból felébred. A XV. színben A Paradicsomon kívüli keretszínben Ádám tovább folytatja a vitáját Luciferrel. Kétségbeesik és az öngyilkosságot tervezi. Éva vette ugyan rá Ádámot az eredeti bűn elkövetésére, itt megmenti Ádám életét, azzal,hogy anya lesz, gyermeket vár. Az Úr visszafogadja az első emberpárt, és Ádám kételyeire megadja a választ:

„Mondottam ember: küzdj, és bízva bízzál!”

Madách páratlan remekműve a „szüntelen újrakezdésnek, a jobbért való küzdelemnek, a bukásokkal szembenéző hősiessége minden kor számára érvényes tanulság. A Tragédia napjainkban is a hazai és világszínpadok műsorán szerepel, és olvasmányként is fantasztikus élmény. A Tragédia azért is különleges, mert megjelenése óta hazai és külföldi szakemberek vitatkoznak ( Jókai Mór,Erdélyi János, stb) a műfajáról,eszmeiségéről, a színpadi  megjelenítéséről.

Madách az 1860-as években újból bekapcsolódott a politikai életbe. A Kisfaludy Társaság, majd a Magyar Tudományos Akadémia tagjának választották meg. A szívbetegsége súlyosabbá vált, és 1864. október 5-én Alsósztregován távozott az élők sorából. A sztregovai kastélykertben a végső nyughelye zarándokhely, és Riegele Lajos Ádám c. márványból készült különleges alkotása az utókor tiszteletének megnyilvánulása.

Hálásan köszönjük Veres Miklós tanár úr, irodalomtörténész lebilincselő, értékes és színvonalas előadását, megismerhettük az irodalmunk egyik géniusza pályafutását, munkásságát, páratlan művét, amely a híres világirodalmi alkotások között is kiváló helyen szerepel.

„A cél, megszünte a dicső csatának,
A cél halál, az élet küzdelem,
S az ember célja e küzdés maga.”
/Ádám az Űrben (XIII. szín)/

Halász Magdolna, Olvasóköri elnök

Feltöltő

Fel